El fogok felejteni magyarul... ez tutttti. Most még annyira nem is vészes a helyzet, mert a finn nyelvi kurzuson csak magyarokkal vagyok (amit az első napokban szerettem, most már azért jobban örülnék, ha a summer schoolosokkal lennék...) De kezdem az elején. :)
Szombaton érkeztem meg Turkuba Beával, este 10 fele... jelentem hét ágra sütött a nap. Nagy nehezen megtaláltuk a szállást... buszoztunk három rohadt nagy bőrönddel, megpróbáltunk értelmezni egy buszmenetrendet nulla finn tudással, megpróbáltunk elcipelni egy 30 kilós törött kerekes bőröndöt szállásig... de a végén sikeren eljutottunk oda. :) Az éjszaka részéről nem tudok írni semmit, mivel akkor még nem volt éjszaka... ugyanis fél 1 kor még full világos volt, hajnal 4kor szintén, úgyhogy szegény szervezetem azt se tudta fiú vagyok-e vagy lány... :)))) Na de aztán reggel megreggeliztünk, és elindultunk Tamperébe vonattal. Ott megismerkedtünk Imivel, a magyar sráccal, aki szintén Tamperében fog tanulni, így azóta 3an már elválaszthatatlanok vagyunk.. :)
Tamperében vártak minket a tutorok, akik elvittek minket a szállásra, meg segítettek eligazodni... (amúgy a végleges eligazodás kb mostanra alakult ki, most már hazatalálnék egyedül is a város bármelyik pontjáról... de soksok érdekes eseménynek kellett lezajlania mire idáig eljutottam) Szóval megkaptam a kulcsot, a szállást, és elkezdődött az új életem... :) A lakásban semmi nem volt, csak az alapdolgok, mint mosdó, wc, zuhanyrózsa, konyha, ágy, szekrény meg a 2 bőröndöm... úgyhogy várt ránk az IKEA... akkor döbbentem rá, hogy nagggyon nagggyon sok minden volt természetes otthon, ami csak úgy mindig ott volt, amikor kellett, most meg sosincs semmi ami kellene... ilyenkor sokszor gondolok anyára, aki mindig megpróbált az életre nevelni, de szerintem én most növök fel így egyedül... 22 évesen. Sose késő elkezdeni... :DDD Szóval berendezkedtem: lett tükröm, éjjeli lámpám, mosogatószivacsom, mosóporom, az ágynemű lett a függönyöm... úgyhogy most már nagyon komfortosan érzem magam. :) Aztán elkezdődött a finn nyelvi kurzus...
Mi magyaruk 14-en vagyunk, és egy külön csoportot alkotunk... az elején jó ötletnek tűnt, de most már annyira nem szeretem, mert szívesebben lennék a summer schoolosokkal, akik nagyon egy international csoport sok vietnámival, orosszal, amerikaival, némettel.... de aztán a helyzet megoldódott azzal, hogy a különböző szervezett programokon velük vagyunk, szal megismerkedtem én mindenkivel a másik csoportból is... :) Amúgy a finn nyelv hasonló mint a magyar, főleg ragozásban, toldalékolásban. Hasonló szavak vannak, de ami tök ugyanaz, olyat még nem találtunk. Amúgy egy nagyon kis dallamos babanyelv: pl a busz az a bussi, moimoi az elköszönés, az, hogy az én nevem Dóri az így hangzik: Minun nimi on Dóri. Szeretem ezt a nyelvet, de hát még sokat kell tanulni... :) Ja és hát ugye angolul tanuljuk a finnt, tök vicces. :)
Az angol... én azt hittem tudok angolul. Nem tudok. Az első napokban míg hozzászokott a különböző akcentusokhoz a fülem, az egy idő volt. Most már csak egy srác van, akinek nem nagyon értem a beszédét, ő Robert, aki amerikai, nagyon imádom, de minden 2. mondatát kétszer kell elmondania, mert nem értem. Ő ezen jól szórakozik, én kevésbé, de valahogy mindig szót értünk. :) Néha úgy érzem vele, hogy egy angol diszlexiás vagyok, mert keverem az a,e, i betűket szóban. Tehát ha megkérem, hogy betűzze le, akkor lebetűzi, de ha i-t mondd, az az angolban e, viszont 3-ból én tuti kétszer i-t írnék, úgyhogy néha a kezembe írja le a szavakat, ha nagyon nem értem... de egyszer csak menni fog. :) A német, finn, francia, orosz... akcentussal semmi bajom. :) Mert hát ugye azokat nap mint nap hallom, ugyanis megismerkedtem itt a legnagyobb partiarc francia sráccal, és minden este átmegyünk a szomszéd koliba (a mellettünk levő utcába), ahol van egy közös szoba, ahol esténként dumálunk, meg pingpongozunk. Így hát ott megismertem Mariat az ausztriai lányt, meg a bnőjét, meg Romant a német srácot, Madert az orosz srácot, Lamine-t a francia partifőszervezőt, velük lógok a legtöbbet. Meg ugye Imi és Bea. Ezzel a kiscsapattal voltunk pl csüt délután egy tónál, ahol van röpipálya, és nagyon sokat játszottunk, meg fürödtünk. Romannal úsztunk is egyet, és az a hülye hozzám vágott egy hínárt azzal a felkiáltással, hogy it's a snake, it's a snake!!!! Azt hitte majd jól megijedek.... amatőőőr. Nem volt ez még bátorságpróbán... :DDDD
Amúgy amit eddig megállapítottunk a finnekről: MINDENKI tud angolul, nagyon nagyon nagyon segítőkészek, imádják a külföldieket, és a finn lányok olyanok mintha vmi címlapról léptek volna elő (viszont táncolni egyik se tud), a fiúk hmmm... ;))) Amúgy itt mindenki becsületes, nem feltételeznek a másikról semmi rosszat, ott hagyják az utcán a biciklit és senkinek eszébe sem jut elvinni. Mindenhez tejet isznak és nem bírják a piát, mint ahogy a franciák sem. :)) A busz érdekes, azzal volt eddig a legtöbb galiba. CSak az első ajtón lehet felszállni, és le kell csipogtatni a bérletet a sofőrnél, akkor tudja hogy érvényes. Amúgy 2,5 euro a jegy. Mindenki az ablak mellé ül addig amíg van hely, olyat nem látni, hogy két üres hely van egymás mellett, és 2 ember egymás mellett ül. Kivéve ha ismerik egymást. Ha állsz a buszmegállóban és jön a busz, csak akkor áll meg ha kinyújtod a kezed és mutatod a bérletedet, olyan mintha lestoppolnád. Mellettem 3szor ment el így busz, én meg nem értettem miért nem áll meg hiszen OTT ÁLLOK. :))) Mikor is megláttam, hogy mutatni kell. :) Meg hát a buszmenetrendben csak a főbb megállók vannak feltüntetve, úgyhogy az elején nem tudtuk melyik busszal tudunk hazamenni, mert a mi megállónk csak kicsi megálló... úgyhogy voltak nagy eltévedések is. :D
Amúgy a város gyönyörű, nekem jobban tetszik mint Budapest, mert tele van erdővel az egész, még bent a belvárosban is vannak fák, meg folyó, híd, amit akarunk. Gyönyörű. :)
A sok jó mellett nagyon hiányoznak az otthoniak főleg a "kiválasztottak" (aki tudja tudja, aki nem nem :) ) de Magyarországot nem hiányolom. Most még... :)
Puszi mindenkinek!
Moimoi! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése