Többé már nem egyedül... :)

Hol is kezdjem... ma vagyok itt három hete, még sose voltam ennyi időt távol otthonról, és jelentem élek, virulok, nem haltam éhen sőőőőt... :)

Ez a hét is mozgalmas volt, mint az eddigiek, ezek után kicsit félve gondolok a jövő hétre, hogy mi lesz majd, mert eddig megvolt a biztos pont, hogy minden reggel menni kell a nyelvi kurzusra, ott lesznek az arcok akiket már ismerek, este haza, és jöhet valami kis esti muri... most kezdek majd mindent előlről, mert akiket megismertem, ők nem a TAMK-ra fognak járni...

A hét eleje ugyanolyan volt, mint a többi... tancsi, tancsi, tancsi. Kedden volt közös progi a Summer Schoolosokkal elmentünk a TAMKhoz közeli sportpályára finn sportokat játszani. Az első valami bowlinghoz hasonló játék volt, csak itt egy farúddal kellett dobni és nem kuglikat kellett eltalálni, hanem ilyen kis farönköket. Minden farönkön volt egy szám, aztán ha sokat találtál el akkor valamit számolt a játékvezető (amit persze én nem tudtam felfogni, csak annyit észleltem, hogy nem annyi pontot kapunk amennyit eltaláltunk... szóval van valami kis csavar :D) és még annyi, hogy ha elmozdult egy ilyen kis farönk, akkor azt ott állították fel ahova elmozdult, úgyhogy az utolsó embernek mindig nehéz dolga volt.

Játszottunk gyufahajítást, ez jelképezte a sok finn "ki tudja a legmesszebbre hajítani ezt meg ezt meg ezt" játékot. Ebből a leghíresebb a mobilteló hajítóverseny... :DDD Játszottunk még finn baseballt, meg karikadobálósat. :)

És a kedvencem... hát ki kellett próbálnunk a nordic walkingot. Ezek a finnek nem normálisak az tuti. Le föl tempóznak az erdőben két síbottal a kezükben és közben jókat cseverésznek.. ÉÉÉÉN hát én úgy éreztem magam mint egy flamingó, aki nem tud mit kezdeni a lábaival... vagy beakadt a botom valahova, vagy a saját lábamra tettem rá, vagy a bokámat ütöttem lilára vele... aztán meguntam és csak húztam magam után... az az egy biztos, hogy mindent megmozgat, de lehet előbb meg kellett volna tanulni hogy kell két bottal együtt menetelni... :D

NAgyon belejöttem a sportolásba amúgy, mert szerdán lementem röpizni a srácokkal az Yrttikatuba (másik koli mellettem), ahelyett hogy tanultam volna a másik vizsgára. De anya azt mondta, hogy kell a pihi, és hogy vizsga előtti nap már nem szabad sokat tanulni, úgyhogy én ehhez tartottam magam. Röpke két órás meccs után meg is egyeztem egy német sráccal, hogy na most abbahagyjuk és mind a ketten elmegyünk tanulni (mert neki is volt vizsgája másnap, csak másik csoportban), úgyhogy hazajöttem és CSAK TANULTAM REGGELIG = official version. :) Másnap a vizsgán 94 pontot kaptam a 100ból, úgyhogy átmentem a vizsgán egy ötössel. :) Van is róla papírom, hogy tudok finnül. :D

A sikeres vizsgáról a papírt pénteken kaptuk meg, olyan volt mintha diplomaosztón lennék (persze az még sose volt, de mintha...) és kaptunk egy tortát is a sikeres vizsgára ÉS arra, hogy másnap augusztus 20.a volt a magyar államalapítás ünnepe... nekünk az állunk is leesett, hogy ezt egy finn közli, hogy a torta ezért is van... otthon meg van aki azt se tudja eszik e vagy isszák augusztus 20-át...

A vizsgát mi is megünnepeltük este, nem részletezem. :)

Másnap is megünnepeltük, ezt se részletezem. :)

Najó ezt egy picit, mert szombaton azért voltak események. Délelőtt megnéztük Mariaékkal Tampere Arborétumát. Hát ez valami csodálatos volt. :) Mint nálunk a nemzeti parkok. Itt meg a város egy része. :) Azt elfelejtettem mondani, hogy itt a mókucik nem félnek, sőt nagyon barátságosak:

Én is el akartam kapni egyet, de előlem mindig elfutottak.. :) Szóval ebben a parkban sétáltunk rengeteget, aztán hazafele megnéztük a chilifestivalt a központban. Semmi extra nem volt, mindenkinek olyan volt a feje mint egy paradicsom, és lehetett chilis dolgokat kóstolni. :)

Este Shekibnél volt a preparti, ahol tanultunk egy új játékot, hát azt majd otthon játszunk... :)

Ja majd' elfelejtettem, voltam hokimeccsen egy finnországos pólóban és hihetetlen volt a meccs. :D Olyan mint a filmekben! Popcorn meg kóla meg üvöltözés, nagggyon király volt :DDD Tampere csapata a Tappara és nekik drukkoltunk! :)

Annyi minden mesélnivalóm lenne még, de hulla vagyok, és mennem kell, mert jönnek hozzám. :)

puszi mindenkinek

ui.: csak a lényeget felejtettem ám el: megjöttek a lakótársaim: két ausztriai leányzó, és egy lett csajszi. A lett egész nap a szobájában kuksol, szóval róla még nem sok mindent tudunk, de a két ausztriai csaj nagyon aranyos. :) Az egyik amikor megtudta hogy magyar vagyok közölte velem, hogy "hát istenem"... :DDD

Moikka Again! :)

Már hatvanhatodszorra kezdek neki ennek a bejegyzésnek, de mindig közbejön valami és egyszerűen nincs időm befejezni... Ugyanígy vagyok az e-mailekkel... imádlak Titeket, hogy ennyien írtok meg aggódtok én meg itt pofátlanul élem a jó kis életem, és nem válaszolok senkinek időben. De igyekszem pótolni mindent! :)

Megpróbálom elmesélni a múlt hetem, de naggggyon sok minden történik egy hét alatt, hétközben nem tudok élménybeszámolót írni, mert sose vagyok itthon (úúúristen már azt írom itthon :) ) vagy ha itthon is vagyok, akkor is tuti van itt valaki... :)

A délelőttökről nem tudok sok mindent írni, finn óráink vannak kb 3 fél 4-ig minden nap... én ennyit szerintem gimiben jártam utoljára iskolába. Botrány. :) Van olyan nap, amikor kétszer másfél óra finn van, és van olyan is, amikor 3. Ha kettő van, akkor szoktunk menni a Summer Schoolos brigáddal valahova kirándulni, vagy valami nevezetességet megnézni. Ha három óra van, akkor utána szabad foglalkozás van délután. :) Most már egész sok mindent tudunk finnül... kb 10 mondatot de azt nagyon. :D Amúgy az alapdolgokat, hogy hogy hívnak, hány éves vagyok, honnan jöttem, merre megyek... blabla ezeket el tudjuk mondani. És ez pont elég ahhoz, hogy egy finnt levegyünk a lábáról és féláron adja a paprikát. :D

Még mindig a buszozással kapcsolatban vannak a legjobb sztorik... :) először is tudni kell, hogy a finnek nem ölelkeznek, semmi érzelmet nem mutatnak ki nyilvános helyen, az anyuka nem sűrűn fogja meg a gyereke kezét. A buszon ahogy azt múltkor írtam, előbb feltöltik az ablak melletti helyeket, utána ülnek csak le egymás mellé nagy pofavágások közepette. :D Na hát én kipróbáltam mi történik akkor ha egy full üres buszon beülök egy ember mellé... történetesen egy 60 és a halál közötti néni volt. Bakker én ilyet még nem éltem... elkezdett mocorogni mellettem, aztán sóhajtozott, fújtatott és átváltozott sárkánnyá. :D Najó nem, de mocorgott, meg sóhajtozott, aztán fogta magát és leszállt a következő megállónál. Szeretném azt hinni, hogy TÉNYLEG le kellett szállnia, de sajnos nem mozdult a megállóból utána... remélem csak várt valakit. :)

Voltunk ezen a héten a Santa-ban. Akikkel egy osztályba jártam gimiben, nekik ha annyit mondok ez olyan volt mint a Matrica múzeum, akkor ők már tudni fogják, hogy a név bizony csalóka. :) Mi anno a Matrica (ejtsd mátrika) múzeumra azt hittük, hogy megyünk vmi király matrica múzeumba, ehelyett kőkori kavikákat meg szerszámokat kellett tanulmányoznunk, ami amúgy király volt, de mégse matrica. :) Na ugyanezt játszottuk el most is... mi azt hittük, hogy vmi Télapóval kapcsolatos múzeumba megyünk a manók közé vagy valami, fene se gondolta, hogy SZEMCSEPPEKRŐL fogunk előadást hallani. :) Ugyanis Tamperében van a SANTA szemcseppgyártó cég központja, ami egy nagyon híres cég. Amúgy az előadásnak volt jó része, amikor a szemről magyarázott a fickó, hogy hogyan látnak a különböző betegségben szenvedők. Az érdekes volt, mert még képpel is illusztrálta. Ekkor jöttem rá, hogy talán angolból a biológiai szakzsargonjaim még fejlesztésre szorulnak. :)

Ja múlt héten visszavittem a TAMKO-ba a törött tányéromat, mert amikor megkaptam a surviva kitemet ( egy doboz, amiben kaptam alapdolgokat, mint tányérok, edények, ágynemű, evőeszköz...), szóval ebben a kitben az egyik tányér törött volt. Aztán múlt héten írtam a TAMKO-nak ( a helyi HÖK), hogy törötten kaptam, mit kell tennem. Mondták, hogy menjek be, és kicserélik. Nah gondoltam bizti fizetek majd soksok eurót megint. De képzeljétek el, hogy itt úgy megbíznak egymásban az emberek mint sehol máshol sztem. Szó nélkül kicserélte, meg se kérdezte, hogy biztos, hogy nem én törtem -e el... semmi. Csak kicserélte, megköszönte, hogy elhoztam, és ennyi. Mondom ezt nem hiszem el... Magyarországon meg még tuti vagy 5 papírt ki is töltöttek volna velem, hogy igazoljam, hogy nem én törtem el...

Jajj másik nagyon nagy sztori a buliból "kidobás". Ugyanis itt a biztonsági őr nem érhet hozzá senkinek, csak "kisegítheti". Na mi szemtanúi voltunk egy kidobásnak. A biztiboy megkérte szépen a full részeg csávót, hogy fáradjon ki. Az ott hőbörgött egy kicsit, nem akart kimenni, aztán a biztiőr kisegítette az ajtón (talán a karját fogta kicsit), majd az ajtó előtt leültette elkérte a ruhatárjegyét és szólt a ruhatárosnak, hogy hozza a kabátját. A ruhatáros kihozta, FELSEGÍTETTE (!!) a csávóra a kabit, elköszönt és visszament... :))) Naggyon muris egy finn kidobás. :)

Hmmm mit meséljek még... voltunk a héten Viikinsariin. ( az első kép) Az egy sziget itt Tamperében, ahol van szauna, és utána rögtön bele lehetett ugrani a vízbe. Hát ezt nem nekem találták ki. Én 2 perc után meg akartam fulladni a szaunában majd 3 perc alatt lettem kék a vízben. :D De ide oda rohangálni az nagyon vicces. :) Amúgy a fiúk meg a lányok külön szaunáznak. Ez volt a sziget:

Ja hát majdnem elfelejtettem... vasárnap voltunk vidámparkban. Hát aaaz nagggyon tutttikirály volt. :) 6-an voltunk, 3-an magyarok, meg egy német srác Roman, és két ausztriai lány Maria, és Michi. Velük amúgy is nagyon sokat lógunk együtt, úgyhogy egyértelmű volt, hogy együtt megyünk. :) MINDENRE felültünk, még a legfélelmetesebbre is a Half Pipe-ra.... na aaaaaz botránydurva volt. Mutatok róla két fotót. Az egyiken látjátok az u alakú pályát amin mozgott az a "deszka". A másikon meg a székeket amiben ültünk... és a székek úgy forogtak, hogy épp emelkedett vagy zuhant a sinen az a deszka. Én első alkalommal sikeresen beültem arra a helyre, ami mindig az eséssel szembe fordult, tehát amikor zuhantunk akkor én előrefele néztem lefele, és aki velem szemben ült, az meg csak az üvöltő fejemet látta maga előtt... szerintem gondolták is sokan finnek közül, hogy na stupid tourists, idejönnek aztán itt üvöltöznek. Ja mert hogy a finnek full csöndben körhintáznak, meg hullámvasutaznak... mondom én SEMMI érzelem. :) Én meg minden egyes kis lejtőnél üvöltöttem mint a fába szorult féreg... stupid tourist... :D

Aztán voltak még ilyen sima hullamvasutak is, csak háromszor olyan gyorsak meg izgisebbek, mint nálunk. Volt egy kedvencünk a Tornádó. Arról is itt egy kép:

Ja meg láttunk itt egy delfinshowt is. :))) Jajj azok olllllyan cukkkikkkk!!! :) Azt hiszem az egyik rám is kacsintott. :D

Na befejezem mára a blogolást... különben sem tudok koncentrálni, mert a mellettem lakó feka srác szerintem elhatározta, hogy indul a finn megasztárban mert röpke három órája kornyikál csak... múlt héten még lakberendező akart lenni, mert megállás nélkül tologatta a bútorokat. Imádom ezt a lakást. :)

Drukk nekem csütörtökön, mert vizsgázom finnből. :)

Puszilok MINDENKIT!

ps.: Ígérem válaszolok mindenkinek a mailjére! :)

Moikka!

.... means szióka! :)))

El fogok felejteni magyarul... ez tutttti. Most még annyira nem is vészes a helyzet, mert a finn nyelvi kurzuson csak magyarokkal vagyok (amit az első napokban szerettem, most már azért jobban örülnék, ha a summer schoolosokkal lennék...) De kezdem az elején. :)

Szombaton érkeztem meg Turkuba Beával, este 10 fele... jelentem hét ágra sütött a nap. Nagy nehezen megtaláltuk a szállást... buszoztunk három rohadt nagy bőrönddel, megpróbáltunk értelmezni egy buszmenetrendet nulla finn tudással, megpróbáltunk elcipelni egy 30 kilós törött kerekes bőröndöt szállásig... de a végén sikeren eljutottunk oda. :) Az éjszaka részéről nem tudok írni semmit, mivel akkor még nem volt éjszaka... ugyanis fél 1 kor még full világos volt, hajnal 4kor szintén, úgyhogy szegény szervezetem azt se tudta fiú vagyok-e vagy lány... :)))) Na de aztán reggel megreggeliztünk, és elindultunk Tamperébe vonattal. Ott megismerkedtünk Imivel, a magyar sráccal, aki szintén Tamperében fog tanulni, így azóta 3an már elválaszthatatlanok vagyunk.. :)

Tamperében vártak minket a tutorok, akik elvittek minket a szállásra, meg segítettek eligazodni... (amúgy a végleges eligazodás kb mostanra alakult ki, most már hazatalálnék egyedül is a város bármelyik pontjáról... de soksok érdekes eseménynek kellett lezajlania mire idáig eljutottam) Szóval megkaptam a kulcsot, a szállást, és elkezdődött az új életem... :) A lakásban semmi nem volt, csak az alapdolgok, mint mosdó, wc, zuhanyrózsa, konyha, ágy, szekrény meg a 2 bőröndöm... úgyhogy várt ránk az IKEA... akkor döbbentem rá, hogy nagggyon nagggyon sok minden volt természetes otthon, ami csak úgy mindig ott volt, amikor kellett, most meg sosincs semmi ami kellene... ilyenkor sokszor gondolok anyára, aki mindig megpróbált az életre nevelni, de szerintem én most növök fel így egyedül... 22 évesen. Sose késő elkezdeni... :DDD Szóval berendezkedtem: lett tükröm, éjjeli lámpám, mosogatószivacsom, mosóporom, az ágynemű lett a függönyöm... úgyhogy most már nagyon komfortosan érzem magam. :) Aztán elkezdődött a finn nyelvi kurzus...

Mi magyaruk 14-en vagyunk, és egy külön csoportot alkotunk... az elején jó ötletnek tűnt, de most már annyira nem szeretem, mert szívesebben lennék a summer schoolosokkal, akik nagyon egy international csoport sok vietnámival, orosszal, amerikaival, némettel.... de aztán a helyzet megoldódott azzal, hogy a különböző szervezett programokon velük vagyunk, szal megismerkedtem én mindenkivel a másik csoportból is... :) Amúgy a finn nyelv hasonló mint a magyar, főleg ragozásban, toldalékolásban. Hasonló szavak vannak, de ami tök ugyanaz, olyat még nem találtunk. Amúgy egy nagyon kis dallamos babanyelv: pl a busz az a bussi, moimoi az elköszönés, az, hogy az én nevem Dóri az így hangzik: Minun nimi on Dóri. Szeretem ezt a nyelvet, de hát még sokat kell tanulni... :) Ja és hát ugye angolul tanuljuk a finnt, tök vicces. :)

Az angol... én azt hittem tudok angolul. Nem tudok. Az első napokban míg hozzászokott a különböző akcentusokhoz a fülem, az egy idő volt. Most már csak egy srác van, akinek nem nagyon értem a beszédét, ő Robert, aki amerikai, nagyon imádom, de minden 2. mondatát kétszer kell elmondania, mert nem értem. Ő ezen jól szórakozik, én kevésbé, de valahogy mindig szót értünk. :) Néha úgy érzem vele, hogy egy angol diszlexiás vagyok, mert keverem az a,e, i betűket szóban. Tehát ha megkérem, hogy betűzze le, akkor lebetűzi, de ha i-t mondd, az az angolban e, viszont 3-ból én tuti kétszer i-t írnék, úgyhogy néha a kezembe írja le a szavakat, ha nagyon nem értem... de egyszer csak menni fog. :) A német, finn, francia, orosz... akcentussal semmi bajom. :) Mert hát ugye azokat nap mint nap hallom, ugyanis megismerkedtem itt a legnagyobb partiarc francia sráccal, és minden este átmegyünk a szomszéd koliba (a mellettünk levő utcába), ahol van egy közös szoba, ahol esténként dumálunk, meg pingpongozunk. Így hát ott megismertem Mariat az ausztriai lányt, meg a bnőjét, meg Romant a német srácot, Madert az orosz srácot, Lamine-t a francia partifőszervezőt, velük lógok a legtöbbet. Meg ugye Imi és Bea. Ezzel a kiscsapattal voltunk pl csüt délután egy tónál, ahol van röpipálya, és nagyon sokat játszottunk, meg fürödtünk. Romannal úsztunk is egyet, és az a hülye hozzám vágott egy hínárt azzal a felkiáltással, hogy it's a snake, it's a snake!!!! Azt hitte majd jól megijedek.... amatőőőr. Nem volt ez még bátorságpróbán... :DDDD

Amúgy amit eddig megállapítottunk a finnekről: MINDENKI tud angolul, nagyon nagyon nagyon segítőkészek, imádják a külföldieket, és a finn lányok olyanok mintha vmi címlapról léptek volna elő (viszont táncolni egyik se tud), a fiúk hmmm... ;))) Amúgy itt mindenki becsületes, nem feltételeznek a másikról semmi rosszat, ott hagyják az utcán a biciklit és senkinek eszébe sem jut elvinni. Mindenhez tejet isznak és nem bírják a piát, mint ahogy a franciák sem. :)) A busz érdekes, azzal volt eddig a legtöbb galiba. CSak az első ajtón lehet felszállni, és le kell csipogtatni a bérletet a sofőrnél, akkor tudja hogy érvényes. Amúgy 2,5 euro a jegy. Mindenki az ablak mellé ül addig amíg van hely, olyat nem látni, hogy két üres hely van egymás mellett, és 2 ember egymás mellett ül. Kivéve ha ismerik egymást. Ha állsz a buszmegállóban és jön a busz, csak akkor áll meg ha kinyújtod a kezed és mutatod a bérletedet, olyan mintha lestoppolnád. Mellettem 3szor ment el így busz, én meg nem értettem miért nem áll meg hiszen OTT ÁLLOK. :))) Mikor is megláttam, hogy mutatni kell. :) Meg hát a buszmenetrendben csak a főbb megállók vannak feltüntetve, úgyhogy az elején nem tudtuk melyik busszal tudunk hazamenni, mert a mi megállónk csak kicsi megálló... úgyhogy voltak nagy eltévedések is. :D

Amúgy a város gyönyörű, nekem jobban tetszik mint Budapest, mert tele van erdővel az egész, még bent a belvárosban is vannak fák, meg folyó, híd, amit akarunk. Gyönyörű. :)

A sok jó mellett nagyon hiányoznak az otthoniak főleg a "kiválasztottak" (aki tudja tudja, aki nem nem :) ) de Magyarországot nem hiányolom. Most még... :)

Puszi mindenkinek!

Moimoi! :)